A KARATE TÖRTÉNETE

Egy indiai származású buddhista pap, BODHIDHARMA idõszámításunk után 500 körûl érkezett Kínába, hogy a buddhizmust terjessze. Az északi Hennan tartományba, a SHAOLIN templomba ment tanítani. Mivel a helyes gondolkozáshoz, a szellem kitisztulásához elengedhetetlen a megfelelõen edzett test, ezért az Indiából magával hozott jógagyakorlatokat és a meditációs gyakorlatokat ötvözte.
Így egy olyan rendszert hozott létre, melynek segítségével a szerzetesek edzetté váltak. Ezzel megteremtette a SHAOLIN KUNG-FU alapjait.
Az idõk folyamán a szerzetesek erre a rendszerre ráépítették a vadállatok harci technikáit, mozgáskultúráját ( a daruét, kigyóét, tigrisét, majomét). A testen életfontosságú pontokat fedeztek fel, melyet a kung-fu technikák gyakorlásakor és a gyógyászatban is felhasználtak.
Késõbb ez a harci mûvészet továbbterjedt Mongoliába, Koreába, Okinawára.
Az 1900-as évekig Okinawán titokban gyakorolták ezeket a harci technikákat, ekkor még a neve OKINAWA-TE volt. 1901-ben több mester is nyilvánosságra hozta küzdõmûvészetét és iskolát nyitott Japánban, ahol rövid idõ alatt KARATE néven terjedt el.

A GOJU-RYU KARATE TÖRTÉNETE ÉS FEJLŐDÉSE

Miyagi Chojun sensei 1888. április 25-én született Naha-ban. Miyagi sensei családja a nemesi osztályhoz tartozott. A Miyagi család orvosságok behozatalával foglalkozott Kínából (két kereskedõhajójuk volt) ellátva mind a kormányt, mind az egyéni kereskedõket. A család egyike volt a leggazdagabbaknak Naha-ban. Miyagi sensei apját Miyagi Chosho-nak hívták. Õ volt a Miyagi családban a harmadik fiú. Amikor Miyagi Chojun sensei 5 éves lett, a család örököse meghalt. Így Miyagi Chojun sensei-t örökbe fogadta a család örökösként, így lett õ elsõ fia az apjának.
Mikor Miyagi sensei 11 éves volt, az anyja elvitte egy karate mesterhez, akit Aragaki Ryuko-nak hívtak. (Aragaki Ryuko sensei a nagyapja Aragaki Shuichi-nek, aki ma az International Okinawa Goju Ryu Karate-do Federation tanácsadója). A Meiji restauráció és a kínai-japán háború alatt átélt nehéz és viharos évek meggyõzték Miyagi sensei anyját arról, hogy egy férfinek szellemileg és fizikailag egyaránt erõsnek kell lennie azért, hogy szembenézzen a világgal, mint a család feje. Aragaki Ryuko sensei dojo-jában, Miyagi sensei fõként Makiwara-t, chishi-t és nigira-game-t használt edzés közben, melyek az izmok erõsítésére és fejlesztésére szolgáltak. Aragaki sensei bemutatta fiatal tanítványát, Miyagi sensei-t, barátjának, Higaonna Kanryo sensei-nek, mikor Miyagi sensei 14 éves volt.
Mivel hírneve elterjedt Naha-ban, sokan jöttek Higaonna sensei-hez azt remélve, hogy tanítványává válnak. De Higaonna sensei senkit nem tartott meg tanítványként, hacsak nem úgy gondolta, hogy az egyénnek olyan személyisége van, mely képes a karate komoly tanulása által megkövetelt fegyelemre. Miután valakit elfogadott tanítványaként, Higaonna sensei tanulmányozta viselkedését, míg meg nem gyõzõdött arról, hogy a tanítvány komolyan gondolta a karate tanulását. A fiatal Miyagi sensei minden feladatát- háztakarítás, kertgyomlálás, favágás és vizesvödrök hordása - nagy lelkesedéssel végezte. Mikor fiatal volt, Miyagi sensei gyakran segített a házimunkában. Higaonna sensei végül elfogadta Miyagi sensei-t személyes tanítványaként és elkezdte tanítani õt mûvészetére, a Naha-te-re. Ebben az idõben Miyagi sensei még nem volt biztos benne, hogy egész életében szeretné folytatni a karate gyakorlását, de már minden másnál jobban szerette a karatét.

Miyagi Chojun mester edzése

Higaonna Kanryo sensei a tanítványait olyan keményen és szigorúan edzette, hogy még Miyagi Chojun sensei is többször gondolt az edzés abbahagyására. De mikorra Miyagi sensei elkezdte a középiskolát, rájött, hogy sokkal jobban szüksége van a karate mûvészetére, mint valaha.
Miyagi sensei-nek az edzés nem korlátozódott a dojo-ra. Minden nap futott az iskolába és onnan vissza, hogy erõsítse lábait. Néha Miyagi sensei lement a kikötõbe edzeni. Ott selyemövének (obi) egyik végét egy szálfához, másik végét a nyakához kötözte. Ekkor, ál1ó pozícióban hajolgatott elõre és vissza a szálfát használva súlyként, így edzette csípõjét, derekát és lábait. A tengerparton Miyagi sensei kövek emelgetésével gyakorlatozott - némelyikük majdnem 100 kg volt - hogy erõsítse markát, kezeit és csípõjét. Ha egy kõ túl nehéz volt, akkor mindennap visszatért ugyanahhoz a kõhöz, míg végül sikeresen felemelte.
Miyagi sensei mindezeket önállóan csinálta, iskola után, mielõtt este Higaonna sensei dojo-jába ment. Az extra gyakorlatok ellenére, melyeket Miyagi sensei végzett, még mindig úgy találta, hogy Higaonna sensei edzései szigorúak és rendkívüli módon igénybe veszik. A Sanchin kata gyakorlása közben az izmok Higaonna sensei által elvárt mértékû feszítése olyan nehéz volt, hogy Miyagi sensei néha elájult a gyakor1at közben. Miután esti munkája véget ért, Miyagi sensei olyan kimerült volt, hogy alig találta meg az utat hazafelé. Rendkívüli módon kifáradva, lábait egymás után kézzel emelte fel, hogy fel tudjon menni a lépcsõn a szobájába. Néha nem volt ereje, hogy felmenjen a lépcsõn és az elõszobában aludt reggelig.
Annak ellenére, hogy az edzés durva volt, Miyagi sensei nagymértékû szenvedélyt és lelkesedést táplált a karate iránt. Erõs akaratú férfi volt. Az iskolában Miyagi sensei jó tanuló volt. Higaonna sensei tanulmányozta Miyagi sensei jellemét és meg volt gyõzõdve arról, hogy Miyagi sensei az ember, akinek átadhatja Ryu Ryuko mestertõl tanult mûvészetét.
Higaonna sensei különleges utasításokat adott Miyagi sensei-nek a kata gyakor1ásában. Higaonna sensei ésMiyagi sensei, mint mester és tanítványa, együtt szentelték életüket a Naha-te tanulásának, gyakor1ásának és tökéletesítésének.
Miyagi sensei körülbelül 13 évet edzett Higaonna sensei-el. Ez nagyjából azonos idõtartam volt, mint amelyet Higaonna sensei töltött mesterével, Ryu Ryuko-val, Kínában. Higaonna Kanryo sensei 1916 októberében halt mg, 63 éves korában.
Abban az évben, mikor Higaonna sensei meghalt, Miyagi sensei elutazott Kínába. Foochow városában, Fukien tartományban, Miyagi sensei megpróbálta megtalálni azt a helyet, ahol Ryu Ryuko mesternek volt a dojo-ja és ahol Higaonna sensei 13 éven keresztül edzett. Végül Miyagi sensei megtalálta a telket, ahol a dojo volt egyszer, és ahol Higaonna sensei élt régen. Mindössze a külsõ fal maradt meg, a dojo vagy Ryu Ryuko mester házának bármely nyoma nélkül. Miyagi sensei véletlenül találkozott egy öregemberrel, aki Ryu Ryuko mester tanítványa volt. Az öregember elmondta, hogy a forradalmi harcok alatt a legtöbb harcmûvész elmenekült Szingapúrba vagy Malajziába, hogy megszabaduljanak az üldözéstõl. Még a forradalmi harcok véget érte után sem tértek vissza, vagy ha visszatértek, akkor titokban folytatták tevékenységüket. Miyagi sensei tartott egy bemutatót képességeirõl, amely nagy hatással volt az öregemberre.

Miután Miyagi sensei visszatért Kínából, idejét a “Rokkishu” kata tanulmányozásával töltötte. Miyagi sensei ezen a katán alapulva alkotta meg az eredeti nyitott kezes katát, a "Tensho"-t. A Tensho kata jellemzõi a lágy és egyenletes mozdulatok, a Sanchin kata kemény mozdulataival szemben. A mozdulatok lenyûgözõk. Noha Miyagi sensei késõbb fejlesztett ki két másik katát, a “Gekisai Dai’ichi”-t és a "Gekisai Dai'ni"-t, a Tensho katát tartjuk igazi mestermûvének.
Higaonna Kanryo sensei halála után Miyagi sensei a természethez és természetes környezetéhez fordult alkotó ösztönzésért. A természettel szoros kapcsolatban kezdte edzeni magát.
Miyagi sensei a tengerparton gyakorolta a "kiai"-t. "Kiai"-ja olyan erõs és élénk volt, hogy a hullámok morajlása felett is hallható volt. Miyagi sensei szemmozdulat gyakorlatokat is végzett. Elõször lefelé nézett a homokra a lábai körül, majd hirtelen felnézett a tenger felszínére. Ekkor felnézett a horizontra, ahol az ég és a tenger találkozott. Ezután lenézett a tenger felszínére, majd vissza a homokra a lábai körül. Miyagi sensei ezen mozdulatokat pislogás nélkül végezte.
Miyagi sensei a Sanchin kata-t néha a tengerben, nyakig érõ vízben, néha egy hegy tetején gyakorolta. Egyszer Kyoto-ban, Miyagi sensei a Sanchin kata-t három napon keresztül a hóban gyakorolta. Mindig megpróbálta megtanulni és gyakorolni a karate minden aspektusát a természettel szoros kapcsolatban.
Ugyanekkor, Miyagi sensei megpróbált felhasználni minden alkalmat mindennapi életében és környezetében az edzésre. Például, mikor áthaladt két kõfal között (két méter távolságra voltak egymástól), cikkcakkban szaladt a két fal között, nekiütközve testével a falaknak. Néha ledobta magát a kõjárdára, gurult néhányat, majd talpra állt.
Amikor épületben tartózkodott, soha nem ült háttal ablaknak vagy ajtónak. Mikor lefeküdt aludni, gondosan választotta ki alvási pozícióját, gondos megfontolással fejének és szívének helyére. Amíg reggel megmosta az arcát, vagy amíg sétált, vagy amíg kinyitotta és becsukta az ablakot, mindig tanulmányozta, hogyan tudna védekezni e tevékenységek közben.
Nyári idõben, lefekvés elõtt, Miyagi sensei gyakorolta a "tsuki"-t (ütés) a kenderszálakból készölt moszkitóhálóval szemben, amely igen lágy volt. A tsuki gyakorlása után a gyertya lángját "seiken"-el (ököl) oltotta ki. Ezután lefeküdt aludni a moszkitóháló alá. Néha nem volt képes elaludni, mivel izmai merevek voltak és fájtak a napi edzéstõl.
Miyagi sensei megpróbálta megtanulni az edzés módszereket, melyek lerövidítik azt az idõt, mely szükséges az üzenetek eljuttatásához a szemekbõl az agyba, valamint az izmok megfelelõ válaszához. Szintén tanulmányozta, hogyan lehet fejleszteni az öt érzéket, valamint olyan dolgokat, mint a hátánál lévõ ellenfél észlelése a bõrön és a fejlesztett illatérzékelésen keresztül. Miyagi sensei-nek volt néhány érdekes tapasztalata, amíg el volt merülve a kata tanulásában és gyakorlásában. Az évek alatt, egyik éjjel egy férfi jelent meg álmában és a kata-ról beszélt, pontos és részletes utasításokat adott, leírva a kata lényegét. Az álom után, az éjszaka közepén Miyagi sensei kiugrott az ágyból és kiment a dojo-ba, hogy kövesse a kapott utasításokat. Ez a fajta tapasztalás többször is megtörtént vele. A fentiekben leírtunk néhány példát Miyagi sensei napi edzésébõl. Miyagi Chojun sensei egész idõ alatt a mûvészetérõl gondolkodott, szó szerint napi 24 órát szentelve a karate mûvészetének.

1921-ben az akkori trónörökös, Hirohito (Japán késõbbi császára) grandiózus európai körútja során megszállt az okinawai Nagagusuku Bay-ben. Egy hatalmas ceremóniát tartottak Okinawa-ban a trónörökös tiszteletére. A ceremónián a Naha-te és a Shuri-te iskoláinak legjobb harcmûvészei tartottak bemutatót a trónörökös elõtt. Miyagi sensei a Naha-te mûvészetét mutatta be. A trónörökösre nagy hatással voltak a bemutatók és az, hogy a harcmûvészek ilyen magasan képzettek egy ilyen kis szigeten, mint Okinawa. 1925-ben, a 37 éves Miyagi sensei ismét bemutatót tartott a Naha-te mûvészetébõl Chichibu trónörökös elõtt. Miyagi sensei már ekkortájt elõre látta a karate fejlõdését Japánban és a világon. Úgy gondolta, hogy fontos szervezni és egységesíteni az okinawai karate világát azzal a céllal, hogy bemutassák az okinawai karatét, mint kulturális kincset, és mint az okinawai emberek örökségét, melyet a következõ generációk örökölni fognak. Ezeket a gondolatokat figyelembe véve, Miyagi sensei létesített egy Karate Research Club nevû klubot a Naha-shi-beli Wakaso-cho-ban, 1926-ban. A klubot Miyagi Chojun sensei, Hanashiro Chomo sensei (a Shuri-te mestere), Motobu Choju sensei és Mabuni Kenwa sensei (a Shito Ryu alapítója) alapította. A felsorolt négy ok1ató váltakozva tanította a tanulókat. Az edzés bemelegítõ gyakorlatokkal kezdõdött, majd kiegészítõ gyakorlatok következtek. A bemelegítõ és a kiegészítõ gyakorlatok segítettek a tanulóknak fizikai erejük és állóképességük fejlesztésében. Ezen gyakorlatok után a tanulók a Sanchin katát gyakorolták újra meg újra, nap, mint nap. A Sanchin kata naponként ismételt gyakorlása nemcsak a tanulók fizikai, hanem szellemi és lelki erejének fejlesztésében is segített. Az ismételt gyakorláson keresztül ezek a tanulók fokozatosan mesterévé váltak a karate tudományának és módszereinek.
Az 1930-as években Miyagi sensei nagyon aktív volt a karate-do fejlesztésében és terjesztésében Japánban és világszerte.1934-ben Miyagi sensei a Butoku-kai Szövetség (Butoku-kai Association) okinawai ágazatának állandó bizottságának elnöke lett.
1934 áprilisában egy hawaii újságcég meghívta Miyagi sensei-t, hogy mutassa be és népszerûsítse a karatét. 10 hónapot töltött Hawaii-on, mielõtt visszatért Naha-ra. 1934-ben dicséretet kapott az Oktatási Minisztériumtól a testnevelési kultúra területén végzett kiemelkedõ szolgálataiért.
Miyagi sensei 1936-ban tért vissza Kínába, ekkor Shanghai-ba, kínai harci mûvészetek további tanulása céljából a Seibu Testnevelési Kultúra Szövetségnél (Seibu Physical Culture Association). Két hónapot töltött Kínában. 1937 májusában Miyagi sensei egy kata bemutatót tartott a Butoku-kai Szövetség (Butoku-kai Association) tornáján és ebbõl az alkalomból a Szövetség dicséretben részesítette e területen végzett tanulmányaiért. Miyagi sensei egész életét a Goju Ryu Karate-do elõmozdításának és a karate fejlesztésének - melyet a gyakorlatok tudományos módszereinek kidolgozásával ért el - szentelte. 1940-ben Miyagi sensei megalkotta saját katáit, a “Gekisai Dai’ichi”-t és a “Gekisai Dai’ni”-t, hogy népszerûsítse a karatét és fejlessze a fiatal emberek testnevelését. Miyagi sensei megalkotott egy másik katát is, a “Tensho-t”, mely a mûvészet lágyságát hangsúlyozza, a Sanchin kata keménységének ellentéteként. A “Goju-Ryu” elnevezés, melynek jelentése "A Keménység és a Lágyság Iskolája", egy nagyon találó név. Körülbelül ez volt az idõ, mikorra a Goju Ryu Karate-do teljesen létrejött és megkezdõdött a fejlesztése és terjesztése világszerte.
Miyagi sensei valóban a Goju Ryu Karate-do megalapítója volt.
Miyagi sensei nagyon büszke volt a karate okinawai mûvészetére. A kezdetektõl fogva felismerte, hogy a karate értékes kulturális kincse Okinawa-nak. Egész életét az okinawai karate tanulásának, fejlesztésének és továbbadásának szentelte az eljövendõ nemzedékek kedvéért.
Az 1940-es évek tragikusak voltak a karate történetében. A második világháború 1941-ben robbant ki. 1944-ben, a háború végnapjai közben, Miyagi sensei-nek és tanítványainak el kellett viselni az Okinawa-ért folyó harc pusztítását és az ezt követõ szegénység idõszakát. Miyagi sensei elvesztette harmad szülött fiát, Jun-t, és rangidõs tanítványát, Shinzato Jin'an sensei-t a harcokban. Ez nem volt megfelelõ idõ a karate edzésre. Miyagi sensei abbahagyta a karate tanítását ezen idõszak alatt.
1946-ban, a háború befejezését követõ évben, Miyagi sensei a Testnevelés Okinawai Polgári Szövetségének (Okinawan Civil Association of Physical Education) igazgatója lett és elkezdte tanítani a karatét az Okinawai Rendõr Akadémián (Police Academy of Okinawa). Ugyanebben az évben Miyagi sensei elkezdte tanítani a karatét Tsuboya-cho-beli otthonának hátsó udvarán, ahol negyed szülött fia ma is él. Miyagi An'ichi sensei, Miyazato Eiko sensei, Miyazato Ei'ichi sensei, Iba Koshin sensei és Aragaki Shu'ichi sensei voltak többek között Miyagi sensei tanítványai. A háború után az okinawai karate gyorsan elterjedt Japánban. Miyagi sensei egy rövid ideig Kansai-banStanított karatét (Japán nyugati területe).
Miyagi Chojun sensei karate tudása bámulatos volt, szinte emberfeletti. Harc közben mozdulatai rendkívül gyorsak és ütései hihetetlenül erõsek voltak. De ugyanakkor precíz összpontosítás mutatkozott meg e mozdulatok sebességében és erejében. Védései, földre döntõ technikái (pulling down techniques) és sabaki-ja (törzs mozdulat) szintén tökéletesek voltak. Kata elõadásmódját szavakkal nem lehetett leírni. Miyagi sensei katája rendkívül mûvészi volt. Az emberek a következõket mondták Miyagi sensei mûvészetérõl: "nem lesz senki a jövõben, aki hasonló pusztító erõt fog birtokolni, mint Miyagi sensei".
Okinawa-ban az emberek Miyagi sensei-t okinawai nyelven úgy hívták, hogy "Bushi Magusuku", mely jelentése "úriember harcos Miyagi". Amíg életben volt, mindenki ismerte Okinawa-ban. Ráadásul világszerte úgy ismerték, mint egyikét a legkiválóbb karate szakértõknek. Mint a karate gyakorlója, elhatároztam, hogy legjobb képességeim szerint megõrzöm és átadom Miyagi sensei kiváló eredményeit és tanításait a következõ generációnak. Úgy érzem, Miyagi sensei mindig velünk van lélekben, figyel ránk és irányít bennünket, amíg gyakorlunk.

A GOJU-RYU ELNEVEZÉS

Miyagi Chojun sensei rangidõs tanítványa, Shinzato Jin-an sensei tartott egy bemutatót az Össz Japán Harci Mûvészetek Tornán (All Japan Martial Arts Tournament), melyet Hirohito koronázási szertartásának megünneplésére rendeztek. A bemutató után Shinzato sensei-t megkérdezte egy kobudo (tradicionális harci mûvészet) mester, hogy melyik karate iskolához tartozik. Shinzato sensei nem tudott válaszolni erre a kérdésre, mivel ebben az idõben nem volt szükséges nevet adni az egyes karate sti1usoknak. Mikor Shinzato sensei visszatért Okinawa-ba, elmondta Miyagi sensei-nek a találkozást. Miyagi sensei egy rövid ideig gondolkodott a problémán. Végül eldöntötte, hogy szükséges nevet adni harci mûvészeti stílusának azzal a céllal, hogy elõmozdítsa és terjessze mûvészetét, valamint a más japán harcmûvészeti iskolákkal való együttmûködés érdekében.
Miyagi Chojun sensei mûvészetét “Goju Ryu”-nak nevezte el, mely jelentése “Kemény és Lágy” a tradicionális kínai Kung-Fu tanai nyomán. Miyagi sensei volt az elsõ mester a különbözõ iskolák között, aki elnevezte mûvészetét. Habár Miyagi sensei "Goju Ryu"-nak nevezte mûvészetét, ritkán használta a nevet és ritkán tett ki "Goju Ryu" feliratú táblát a dojo-ban. 1933-ban Miyagi sensei mûvészetét hivatalosan bejegyezték, mint "Goju Ryu" a Butoku-kai-nál, a Japán Harci Mûvészetek Szövetségénél (Japanese Martial Arts Association).

Forrás: Magyarországi Goju-Ryu Karate-Do Szövetség